Rólunk
1999 novemberében nyílt meg a belváros szívében a Petró Galéria. Sajátos atmoszférájú helyet szerettünk volna létrehozni, ahová a nézelődő vásárlók mellett a művészek is szívesen betérnek, ha másért nem, legalább egy baráti beszélgetésért.
Az első kiállítás
Jól emlékszem, hogy az ünnepélyes megnyitó anyaga a barátok otthonról elhozott kedvenc képeiből, szobraiból állt össze. Picasso, Salvador Dali, Henri Matisse grafikái mellett magyar és osztrák művészek alkotásait mutattuk be. Izgatottan vártuk az érdeklődőket, akik csak jöttek, jöttek… Nem túlzás, a zsúfolt belső tér nem volt elég, sokan álltak az utcán várva, hogy beférjenek a galériába. Úgy tűnt, a színvonalas összeállítás a „kiéhezett” művészetbarátokban elültette a remény magját, mely aztán egy gyönyörű, színpompás virágban teljesedett ki...
A remények valóra váltak
A Petró Galéria a hosszú évek alatt igényes, modern, igazi csemegéket hozott el Kanizsára. Olyan neves művészek állítottak ki nálunk, mint Borsos Miklós, Reich Károly, Victor Vasarely, Szász Endre, Gross Arnold, Melocco Miklós. Sokféle stílus, megannyi látásmód.
A galéria nemcsak statikus kiállítótér volt, hanem a rendszeres vevőtalálkozóknak köszönhetően sokkal inkább egy dinamikus kulturális tér. Egy olyan hely, ahol művészek, alkotók, vásárlók, művészetkedvelők kötetlen és néha kötött formában tudtak hosszú diskurzusokat folytatni hétköznapi és világmegváltó kérdésekről. Izgalmas időszak volt, melynek során közösen merülhettünk el a művészeti csodákban, miközben számos új ismeretség, barátság is köttetett.
A kiállítások mellett Az semmi... címmel nagy sikerű talk show-kat is szerveztünk, Borvári László 8 előadásán 16 különleges embert ismerhettünk meg. Volt közöttük riporter, kaszkadőr, humorista, zenész, sportoló, cápakutató, shaolin főpap, kártyajós, barlangász, énekes, színész, aszfaltbetyár, bűvész…
A sikerek ellenére éreztük, változtatnunk kell. Fájó szívvel, de sok szép élménnyel, emlékkel gazdagon 2012-ben rendeztük meg az utolsó kiállítást a galériában Ludvig Dániel és Győrfi András festményeiből.
Változó körülmények, változó igények, változó kínálat
Az időközben átalakult gazdasági helyzetben igyekeztünk talpon maradni, miközben olyan prózai dolgokkal kellett megbirkóznunk, mint a bevétel-kiadás, cash-flow, eredmény-veszteség. Próbáltunk igazodni a vásárlók igényeihez, a kínálat ennek tükrében folyamatosan változott, bővült.
Az exkluzív, képzőművészeti alkotásokból álló kollekció mellett elkezdtünk képkeretezéssel is foglalkozni. A keretezésnek nemcsak a technikai oldalát tanultuk meg, hanem azt is, hogy melyik képhez mi illik, milyen paszpartu, milyen keretléc, milyen környezetbe kerül és milyen a vevő ízlése.
Az ékszerek az első pillanattól jelen voltak a galéria életében, igaz eleinte a háttérben meghúzódva. Be kell valljam, hogy sokáig teljesen hidegen hagytak, aztán egyszer csak feltűnt, milyen gyönyörű tud lenni egy medál, vagy éppen egy gyűrű. Észre sem vettem, és szép lassan beleszerettem az ékszerekbe, és megkezdtük azok forgalmazását. Kezdetben ezüst, tűzzománc, porcelán ékszereket értékesítettünk, majd a kínálatot világmárkákkal: Thomas Sabo, Pandora, Swarovski, Cruciani és Desigual termékeivel bővítettük.
Úgy érzem, jól döntöttünk, az idő bennünket igazol. Higgyék el, az elmúlt években soha annyi csillogó szemet, boldog mosolyt, elégedettséget és izgalmat nem láttam, mint amit a női vásárlók körében tapasztaltam az ékszerek válogatása közben!
Térjenek be hozzánk, legyenek Önök is részesei a csodának!
Petró Ági