Czédli Mónika - Szemben az emberrel
„Talán a természetszeretetemből is fakad, hogy most a vadfotózás „tart lázban”. Szeretem a kihívásokat, az olyan témákat, helyzeteket, amelyek kizökkentenek a hétköznapok szürkeségéből és kreatív megoldásokra késztetnek. A vadak fotózása pedig épp ilyen, hiszen szó szerint le kell vadásznom egy-egy őzet, vaddisznót, csak én ezt a vadászokkal ellentétben vérontás nélkül teszem.” (Czédli Mónika)
Czédli Mónika - A törött agancsú - Fotók
Czédli Mónika - Meglapulva - Fotók
Czédli Mónika - Meglepő találkozás - Fotók
Czédli Mónika - Modell - Fotók
Czédli Mónika - Nyiladékon - Fotók
Czédli Mónika - Pihenő őzbak - Fotók
Czédli Mónika - Pipaccsal - Fotók
Czédli Mónika - Rakoncátlan vadmalacok - Fotók
Czédli Mónika - Ravaszdi - Fotók
Czédli Mónika - Rókaportré - Fotók
Czédli Mónika - Sárga mező - Fotók
Czédli Mónika - Szemben az emberrel - Fotók
Czédli Mónika - Télen a legelőn - Fotók
Czédli Mónika - Ugrás előtt - Fotók
Czédli Mónika - Megfáradva - Fotók
Czédli Mónika - Malacok a szórón - Fotók
Czédli Mónika - A visszanéző - Fotók
Czédli Mónika - Beteg őz - Fotók
Czédli Mónika - Bújócska - Fotók
Czédli Mónika - Család - Fotók
Czédli Mónika - Dagonyánál - Fotók
Czédli Mónika - Éhes róka - Fotók
Czédli Mónika - Első találkozás - Fotók
Czédli Mónika - Erdei barát - Fotók
Czédli Mónika - Fiókához készülve - Fotók
Czédli Mónika - Hívóhang - Fotók
Czédli Mónika - Ismerkedés az élettel - Fotók
Czédli Mónika - Kengurunak készül - Fotók
Czédli Mónika - Kora esti fények - Fotók
Czédli Mónika - Útonálló - Fotók
„Egy téglalap mellett áll négy láb egy orral,
ami pont úgy mozog, mint a lombok nyáron.
Mozog és remeg, ha almát lát egy kézben.
A lány kezében, alma szag száll a szélben.
A göndör haj, meg a sörény villámokkal
veri a patákból elszálló sáskákat.
A ló nélküliek lábára tapadnak.
Szárnyak ropognak a cipőtalpak alatt.
Felhők ropognak, lovak fogai alatt.
Lehullva öntözik a karám sávjait,
arc nélküliek dörgő nevetései.”
(Czédli Mónika)
Szemben az emberrel
A Zalaegerszegen élő Czédli Mónika verset ír, ecsetet ragad vagy épp a természetet járva fotókat készít. Aktuális hangulatától függ, hogy gondolatait, érzéseit milyen formában fejezi ki. A magyar-rajz szakos tanár életében az elmúlt bő egy évben a fotózás került előtérbe, minden energiáját és szabadidejét az élet apró szépségeinek megörökítésére fordítja. Mert egy csodás fotó gyakran többet mond minden szónál…
- A fotózással való kapcsolatom a gyerekkoromhoz nyúlik vissza. Volt otthon egy filmes gépünk, azzal próbálkoztam először. A fotózás öröme és ezzel együtt az élmények megragadása azonnal rabul ejtett - emlékezik Mónika. - A családi fényképezőgépet később felváltotta egy ajándékba kapott kompakt gép, majd egyetemistaként, nagyjából 3 évvel ezelőtt vásároltam egy tükörreflexeset. Többféle objektívem van, beszereztem egy speciálisan a vadfotózáshoz használhatót is.
Mónika gép nélkül sehová nem indul el. Sokáig szinte mindent lefotózott, ami az útjába került, jó ideje azonban szelektál. A gyorsan elillanó pillanatokat próbálja elkapni, azokat, amelyeket az ember észrevesz, ám hajlamos elfelejteni.
- Talán a természetszeretetemből is fakad, hogy most a vadfotózás „tart lázban”. Szeretem a kihívásokat, az olyan témákat, helyzeteket, amelyek kizökkentenek a hétköznapok szürkeségéből és kreatív megoldásokra késztetnek. A vadak fotózása pedig épp ilyen, hiszen szó szerint le kell vadásznom egy-egy őzet, vaddisznót, csak én ezt a vadászokkal ellentétben vérontás nélkül teszem.
A sokoldalú, fiatal tehetség szülei Zalaszentivánon élnek, ezért fényképezőgéppel a kezében elsősorban a községet övező erdőkben, mezőkön, réteken barangol. Gyakran visszatér ugyanazokra a helyekre, így egy idő után kiismeri az ott megforduló állatok szokásait, viselkedését. Bizonyos fajok nap mint nap, szinte percre pontosan tűnnek fel, vannak azonban olyanok is, akik bizony okoztak nem várt meglepetést.
- Egyszer egy bicikliút melletti fenyvesnél macskabaglyokat kerestem, mert azt hittem, hogy az ő hangjukat hallom. Végül két erdei fülesbagoly fiókát találtam. A természetetben számos vicces, érdekes pillanatot sikerült megélnem, és intim helyzetek szemtanúja is voltam. Néha meglepően közel engednek magukhoz az állatok, mintha éreznék, hogy nem jelentek veszélyt a számukra. Barátságot kötöttem egy rókával, többször összefutottam vele fényképezés közben és elkísért, de olyan is előfordult, hogy egy őzsuta modellt állt nekem, hagyta, hogy körbe sétáljam. A vaddisznókkal érdekesen alakult a kapcsolatom. Talán 2 évvel ezelőtt láttam először élőben anyakocát és kismalacokat, addig csak a hangjukat hallottam, azt is csak nagy ritkán, illetve a nyomaikat láttam. Az elmúlt hónapokban azonban sokszor keresztezték az útjaink egymást. Általában békés természetűek, nem bántják az embert – mondta Mónika, aki leginkább hajnalban vagy naplementekor járja a vidéket. Ilyenkor szebbek a fények, és a vadak is jobban mozognak. Nyáron a kullancsok, szúnyogok és a nagy bozót miatt az erdőket elkerüli, a mezőkön, réteken áll lesben géppel a kezében.
A fotózás Mónika számára nem csupán tartalmas, hasznos szabadidős elfoglaltság. Ennél jóval többről van szó… Ha problémák nehezednek a vállára, akkor egy séta a természetben lelkileg sokat segít neki. A fotózás ugyanis másfajta gondolkodást, nagyfokú koncentrációt igényel, ugyanakkor kikapcsol és eltereli a figyelmet a gondokról. Néhány jól sikerült kép után pedig még a nap is szebben süt…
Érdeklődés, üzenet az alkotónak