Petró Ékszer és Galéria - amiről egy ékszerboltban is beszélnek...

Markó Roland - Utazásaim

Markó Rolandot vonzza az ismeretlen, a valódi kaland, a nyers valóság, a távoli tájak, városok, emberek felfedezése és megismerése. Egy világtérképpel és egy gyerekkori álommal indult Roland számára ez a világjárás, amelyet ma már sok tízezer megtett kilométer és több mint 100 ország több ezer fotója tesz igazán hitelessé és átélhetővé.

Hazafelé az iskolából Zanzibárban

Tanzániáról az embereknek a zanzibári strandok és a szafarik jutnak eszébe. Pedig érdemes egy kicsit mélyebben is bepillantani az ott élő emberek mindennapjaiba. Ezek a lányok éppen indultak hazafelé az iskolából Zanzibár szigetén, Paje település közelében. A mérges nézés csak egy pillanatig tartott, utána már mosolyra fakadt ez a kislány is.

Beduin kislány SzudánKis beduin hercegnő Szudánból

Ezzel a beduin kislánnyal Szudánban találkoztam, Kartúmtól északra, a Nílus folyása mentén. Az itteni beduinok sokkal zárkózottabbak voltak, mint akikkel korábbi utazásaim során találkoztam, ezért sem volt könnyű ezt a fotót elkészítenem. Félénkségére a magyarázat valószínűleg az lehetett, hogy nem nagyon látni ezen a környéken idegeneket, főleg európaiakat. Meglepődöttségében is olyan hatással volt rám, mintha egy távoli, ismeretlen királyság hercegnőjével találkoztam volna.

Indulás észak felé a rénszarvasokkal

Ez a kép 2019 áprilisában készült, éppen akkor, mikor nyenyec vendéglátóim mínusz 28 fokban, jeges szélben elindultak észak felé rénszarvasaikkal. A képen a közösség vezetője látható, s ez a búcsú pillanata.

A független hadzák, Tanzánia

A hadza törzzsel való találkozás szintén a különleges élmények sorába tartozik. Aki egyszer az Eyasi-tó környékén jár Tanzániában, mindenképpen keresse meg a módját, hogy találkozhasson velük. Hogy miért különlegesek? A nyelvük (csettintő, madárhanghoz hasonlatos), a vadászó-gyűjtögető életmódjuk, tökéletes harmóniájuk a természettel, s hogy nincs szükségük minden hatalommal bíró vezetőkre, de még folytathatnám a sort. A hadzák minden gyógymódot a természetből merítenek, nincs szükségük a civilizált világból behozott gyógyszerekre. Ottjártamkor az egyik kunyhó mellett egy férfi feküdt letakarva. Kérdeztem, hogy mi a baja, mire azt a választ kaptam, hogy maláriás. Felajánlottam, hogy tudnék adni gyógyszert, de nem fogadták el, mondván, hogy majd meggyógyul magától, saját medicináiktól.

Hadza törzs i férfiak - Afrika

A murszikat ajánlott fegyveres kisérővel meglátogatni

Az Omo-völgyben lakó murszik igazi harcosok, s meg kell valljam, hogy nem tartoznak éppen a legbarátságosabb törzsek közé Afrikában. Meglátogatni a murszikat ajánlott fegyveres védelemmel. Fotót készíteni szinte kizárólag pénzért engednek, s valóságos harc folyik azért, hogy ki állhasson végül a kamera elé.

Murszi harcos - Afrika

Kék szemű fekete-afrikai kisfiú

Úgy tudom, hogy pár ezer évvel ezelőtt minden embernek barna volt a szeme. Aztán bekövetkezett egy genetikai mutáció és ennek a következménye például a kék szem is. De azzal nagyon ritkán találkozni, hogy fekete-afrikaiaknak legyen kék szeme. Ezzel a fiúval egy etióp kisvárosban találkoztam egy útszéli kávézóban. Egymásra néztünk, aztán hirtelen elfutott. Le szerettem volna fényképezni, nem is volt kérdés számomra. Másnap visszamentem ugyanoda, hátha újra találkozunk.

Nem volt ott, ezért megkérdeztem a helyieket, hogy mit tudnak a kék szemű fiúról. Egy közeli szabó elrohant valahova, s tíz perc múlva hozta is a fiút. Mondtam, hogy szeretnék róla készíteni egy fotót, de a fiú visszautasító volt. Próbáltam ajánlani neki valamit enni, vagy inni, egy csokit, vagy akár egy kis pénzt, de semmit sem fogadott el. Egy pillanat volt, amikor rám nézem, s nem takarta el az arcát. Ennek a pillanatnak a szüleménye ez a fotó.

Kormorán halász a Li-folyón

A Li-folyó nemcsak csodás természeti látnivalói miatt érdekes, hanem itt még találni kormorán halászokat. Az igazság az, hogy ezek a halászok már inkább csak a fotósok és filmesek kedvéért űzik a mesterséget.

Kormorán halász - Li-folyó

Fotó csak cukorkáért

Ez az idős dong (kisebbség Guizhou, Hunan és Guangxi tartományokban, Kínában) asszony imádta az édességet, ahogy a dongok többsége szintén nagyon szereti. Mosolygósak, jókedvűek, fotót csak úgy engedtek készíteni az idősebb asszonyok, ha adtam nekik valamilyen cukorkát.

Tolmáccsal Mumbaiban

A világsikert aratott „Gettómilliomos” című filmet Mumbaiban (1995 előtt még Bombay) nagy nyomornegyedében forgatták. Ma már ennek a filmnek is köszönhetően a turisták körében igazán népszerű látványosság Dharavi. A negyed közbiztonsága egészen jónak mondható, de ha szóba akarunk elegyedni a helyiekkel, akkor szükséges egy tolmács.

Teázás Bangladesben

Sokan ijednek meg az olyan országoktól, ahova nem indítanak utazási irodák utakat. Ilyen például Banglades. Bármerre jártam az országban, mindenhol szívélyesen, barátságosan fogadtak. Ezek a férfiak például teázni hívtak magukhoz, s az sem volt gond, hogy közös nyelv ismerete híján nem tudtunk egymással kommunikálni.

Teázás Bangladesben

Megszeppent fiú Burmában

Ez a megszeppent fiú az egyik kedvencem, akit még Burmában kaptam lencsevégre. Nézegette a kamerámat, a ruhámat, majd ugyanilyen ábrázattal tovább is állt.

 

A Mustang királyságban

Mustang királyságának területére sokáig tilos volt idegennek belépnie. Pár évtizede már engedélyezett, de azóta is engedélyhez kötött. A hegyekben barangolni, helyiekkel barátkozni egy egészen különleges élmény. Az itt élők lelkülete (ahogy ennek a fiúnak a tekintete), életvitele maga a misztikum.


A világutazó Markó Roland fotókiállítása

Markó Roland vagyok, s készülök valamire. Valamire, amit gyermekkorom óta tervezek. Volt egy ütött-kopott világtérképem, melyet bárki más kidobott volna. Én viszont féltve őrizgettem. Sok-sok országot láttam benne, ekkor kezdtem álmodozni a világról. Arról, hogy egyszer majd megismerem azokat az idegen országokat.

Később megfeledkeztem az álmaimról… Ez pedig nem volt szép dolog azzal a kissráccal szemben, aki egykoron oly nagy terveket szövögetett zalai otthonában. Meg kellett érnem arra, hogy valóban elinduljak. Sok-sok évvel ezelőtt megtettem az első lépést. Úgyis mondhatnám, hogy az első lépést az Úton.

Azóta több mint száz országot láttam. De nem számítanak a számok, hiszen hiába járunk számtalan országban, velejéig megismerni mindegyiket szinte lehetetlen. Ha már az álmokból valóság lett, akkor a valóságot úgy formálom, hogy már csak olyan helyekre utazzak, melyeken alig találkozom turistákkal. Ez az én világom, az ismeretlen.

Készülök valamire… hogy egyszer megírjam, mit is láttam. A szörnyű szegénységben élő gyermekek önfeledt mosolyát, egy hegyi láma örökre szóló barátságát, a tomboló homokviharokat, a középkori városok megmagyarázhatatlan illatát, a beszélgetéseket, a felfedezést és kalandot, s még sorolhatnám. A valódi kalandot, mely minden utazót kísér, ha nyitott szemmel járja a világot. Készülök valamire… hogy megmutassam a fotóimmal, s elbeszéljek egy-egy megélt pillanatot. Talán egyszer lesz időm írni.