Szurcsik József - Az álmodó

Talán ennek a sajátos atmoszférájú miliőnek is köszönhetően Szurcsik József a képzőművészet sokféle ágába belekóstolt, grafikai, festészeti, szobrászati, tervező grafikai és performance művet is létrehozott. Minden anyagot kipróbál, amibe „belebotlik”, legyen szó kőről, fáról, fémről vagy épp polisztirolról. A kísérletezési vágy, az új utak, lehetőségek felfedezése tartja lázban, miközben műveinek alapanyagát igyekszik a saját arcára formálni.

- Nagyon fontos számomra, hogy ne ragadjak le a jól ismert alkotói módszereknél. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a klasszikus művészetet semmibe venném. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy 2021-ben egy művész ugyanazokkal a technikai eljárásokkal dolgozzon, mint annak idején a nagy elődök. Hiszen sok évtized, évszázad telt el, új érzések, gondolatok uralkodnak a világban, egymást érik az erkölcsi-etikai válságok, krízisek, az ökológiai problémák pedig őrült sebességgel cikáznak körülöttünk. Ezek mind meghatározzák mindennapjainkat, és nem különben a jövőképünket is.

S hogy mit tehet a művész, pontosabban mi a feladata ebben a megváltozott világban? Szurcsik József szerint a társadalmi szintű, világméretű kérdésekre az alkotóknak a maguk módján, eszközeivel kell válaszokat adniuk. Persze, a művészek sem mindenhatóak, s nem bűn, ha visszakérdeznek. Mert bizony vannak olyan kérdések, amelyekre csak a tudomány képes válaszolni, ha egyáltalán képes.

- Ideális helyzetben létrejöhet kapcsolódási pont a tudomány, a művészet és a társadalom között. Ha ebben a háromszögben jó helyen áll az ember, a művész, akkor a lehetőségek, az innovációk széles tárháza nyílhat ki számára. Elég, ha csak az analóg és a digitális világ közötti átmenetre gondolunk, aminek jómagam is a részese lehettem. Kihívásokkal tarkított, izgalmas időszak volt, az önkifejezés rendkívüli módjai születtek meg. Ezeket nem tartom ördögtől való dolgoknak, például a számítógép ugyanolyan eszköz, mint a ceruza, a toll vagy az ecset, a lényeg, hogy mindegyiket saját metódusunkat követve használjuk.

Szurcsik József szerencsésnek érzi magát, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol a grafika tanszék vezetője, élő kapcsolata van a mai fiatalokkal. Így teljesen hiteles forrásból ismerheti meg a huszonéves generáció gondolkodásmódját, s azt, hogy hová helyezik a súlypontokat az életükben.

- A diákokkal töltött idő saját tanulási folyamatomnak a része. Rendkívül izgalmas, ahogy darabjaira szedik a fennálló világot, majd az apró részletekből egy teljesen újat építenek fel. Mindez alkotásra ösztönöz, hiszen jómagam is hiszek a változásban, ami az élet alapvető lényege. A fejlődés azonban nem történhet esztelenül, szükséges az odafigyelés, s az aggasztó környezeti jelenségeknek is gátat kell szabni.  

A festő- és grafikusművész szerint a szabadság hatalmas adottság, s nélkülözhetetlen az alkotó és a befogadó számára. Szurcsik József épp ezért rövid, semleges címeket ad képeinek, ragaszkodva egy fiatalkori elhatározásához. Akkoriban a kiállításokat járva döntött úgy, hogy a terembe lépve csak az alkotásokra fókuszál, a műtárgyfeliratokkal nem foglalkozik, nem hagyja magát a művész instrukciói által befolyásolni. Saját maga szerette volna megfejteni a műveket, átélni és magáévá tenni azok üzenetét.

- Sokszor szembesültem azzal, hogy látogatóként teljesen másként gondolkodtam, mint a műtárgy készítője. Ebből okulva nem akarom megfosztani a befogadót a felfedezés csodálatos örömétől, nem akarok senkit befolyásolni, bármilyen irányba elvinni a címadással. Szabad teret adok a látogatóknak, s remélem, hogy a képeimmel való találkozás élménye rég elfeledettnek hitt érzéseket, gondolatokat hoz bennünk a felszínre, s talán gondolkodásra is készteti őket.