Fábián László - Macskák, zöld háromszögek és a többiek
„Én elsősorban amiatt rajzolok, mert nem tudom megállni, hogy ne csináljam. Örülök, ha mások figyelmét is felkeltik a képek, de ezek saját emlékekről, saját történetekről szólnak, így nehéz beszélnem róluk. Az külön adomány, ha akadnak olyanok, akiknek saját élményeihez, hangulataihoz, elfeledett vagy élő érzelmeihez ezek a rajzok, metszetek, pasztellek kapcsolódhatnak, ha a szemlélő úgy érzi, köze van a képhez.” (Fábián László)
A Holdbéli Csólnakosra várva - 60 x 30 cm - pasztell, 2011
A ritkán járó batizfalvi buszra várva - 53 x 45 cm - pasztell, ceruza, 2011
Őszi esőben hazavágyó macska a parton - 60 x 30 cm - pasztell, 2011
Esti járat - 60 x 30 cm - színes ceruza, pasztell, 2012
Hol a hal 2. - 60 x 30 cm - színes ceruza, pasztell, 2011
Nem baj ha sötétek a vizek, az ég legyen tiszta - 30 x 60 - pasztell, ceruza, 2011
Mindjárt jön a gazda és berregtet - 60 x 30 cm - pasztell,2011
Mikulás napján-háttal Dankó kertjének - 60 x 30 cm - ceruza, pasztell, 2011
Macska a híd alatt-karácsony után - 30 x 60 cm - pasztell, ceruza, 2011
Keresztben vagy hosszában-Celofáni a TT a verandán a Balatonátúszásra gondol...- 50 x 60 cm - színes ceruza, pasztell, 2013
Varázsszőnyeg Sajtoskál határában - 30 x 60 cm - ceruza, pasztell, 2012
Öreg Márton, az adventi macska - 13 x 26 cm - metszet, 2013
Jó lenne ha néha otthonról is látszana a Tátra - 13 x 25 cm - metszet, 2013
MM - Rabok legyünk, vagy szabadok - 20 x 25 cm - metszet, 2017
Este a Bajza utcában.DL emlékére - 40 x 40 cm - pasztel, 2014
A lila házba nyíló macskaajtó - 50 x 30 cm - pasztell, színes ceruza, 2016
Kőleves 2 - 50 x 60 cm - pasztell, 2011
Kőleves 1 - 50 x 60 cm - pasztell, 2011
Árnyékmacska és a papírhold - 40 x 40 cm - olaj, karton, 2019
Magánrepülőtér - 40 x 40 cm - olaj, karton, 2019
Alkony - 35 x 50 cm - olaj, karton, 2020
Bakony 50 nyulaknak és rókáknak - 35 x 40 cm - tollrajz, karton, 2021
Napló a varjúvár építéséről - 35 x 40 cm - tollrajz, karton, 2021
Madárlátta horizontok - 35 x 40 cm - tollrajz, karton, 2021
Csónak a nádasban - 35 x 50 cm - olaj, karton, 2020
Stég I. - 35 x 50 cm - olaj, karton, 2021
Stég II. - 35 x 50 cm - olaj, karton, 2021
Áttűnések - 35 x 50 cm - olaj, karton, 2021
Macskák, zöld háromszögek és a többiek
„Én elsősorban amiatt rajzolok, mert nem tudom megállni, hogy ne csináljam. Örülök, ha mások figyelmét is felkeltik a képek, de ezek saját emlékekről, saját történetekről szólnak, így nehéz beszélnem róluk. Az külön adomány, ha akadnak olyanok, akiknek saját élményeihez, hangulataihoz, elfeledett vagy élő érzelmeihez ezek a rajzok, metszetek, pasztellek kapcsolódhatnak, ha a szemlélő úgy érzi, köze van a képhez.”
Fábián László másfél évvel ezelőtt egy interjúban így fogalmazta meg ars poeticáját. A grafikusművész az érettségi után kalandos utat tett meg a Pécsi Tanárképző Főiskoláig, ahol földrajz-rajz szakon végzett. A főiskolai évek alatt igazi inspiráló környezetben teltek mindennapjai: minden adott volt ahhoz, hogy a már gyermekként benne csírázó tehetség, képzőművészeti adottság kiteljesedjék.
- Gyakran a szabadidőnket is a tanszéken töltöttük, csontvázat, csendéletet rajzoltunk, nemcsak tanárainktól, hanem egymástól is sokat tanultunk. Itt kerültem először komolyabb kapcsolatba a képzőművészettel, bár már gyerekkoromban sem állt távol tőlem – emlékezik Fábián László. – Édesapám erdész volt, később iparművész lett, édesanyjám gyönyörűen hímzett, a mamám pedig a szekrényekre olajfestékkel népi motívumokat festett. Természetes volt számomra, hogy otthon alkotó tevékenységet végzünk. Épp ezért kisdiákként furcsának találtam, hogy volt olyan osztálytársam, akinek bizony nem ment a rajzolás.
A Balatonalmádiban élő grafikusművész szerint most is vállalhatóak azok a rajzok, festmények, amelyeket gyerekként, majd középiskolásként készített, pedig akkoriban még nem járt szakkörre, és nem képezte magát. A mai napig az egyik kedvenc témája az autók, s talán azért lett grafikus és nem festőművész, mert a négykerekűek ábrázolásakor a színeknek és a festőiségnek kevésbé van jelentősége, a pontosságnak, precizitásnak viszont sokkal inkább.
- Nagyon jó barátom, Csabai Tibor, az Ajkai Grafikai Műhely művészeti vezetője egyszer azt mondta: azért kell megtanulni rajzolni, hogy legyen mit elfelejteni. Ezzel a gondolattal maximálisan egyetértek – tette hozzá Fábián László, akinek az absztrakt a legfontosabb, a metszet, a ceruzarajz pedig a legkedvesebb. Az absztrakt alkotásokról úgy vélekedik, hogy azokat nem lehet és nem is kell megfejteni, hiszen nem keresztrejtvény. Az absztrakt nem szavakról szól, hanem érzelmekről, hangulatokról, olyan dolgokról, amelyeket nehéz verbálisan megfogalmazni.
- Tudok beszélni a képeimről, de megmagyarázni nem tudom. Azt gondolom, hogy a kortárs művészeteket csak azok tudják megérteni, akik rendelkeznek bizonyos művészettörténeti alapismerettel. Nincs ingyen vacsora, az igazi értékekért, a vizuális élményekért meg kell dolgozni. Fontos az is, hogy a befogadó alázattal és ne előítéletekkel közelítsen meg egy képet.
Fábián László úgy látja, a kortárs művészetek helyzetén sokat javítana, ha ismét sikk lenne kortárs alkotást vásárolni. Jól járna a művész, mert nem a műtermének készítené alkotásait, és jól járna a vásárló is, hiszen amellett, hogy támogatja a művészt, értékes, minőségi alkotással gyarapodna. Emellett fontos feladat hárul a mecenatúrára és nem elhanyagolható az állami szerepvállalás sem.
- Tudomásul kell vennünk, hogy a vizuális kultúra változó világát éljük. Manapság a szobák falait hatalmas képernyők foglalják el, ami sok esetben vizuális túltelítettséget eredményez, s nem igazán vágynak plusz élményekre az emberek. Korábban a tévék helyett a képek, festmények jelentették a világot, az új trendekkel a képzőművészek nem nagyon tudnak és nem is akarnak versenyezni. A baj az, hogy a művészek egyre inkább egy saját maguk által teremtett világban élnek, amelyből az egyre inkább korlátozott lehetőségek miatt a hétköznapi emberek kiszorulnak.
Fábián László elsősorban a rézkarcot, a vasmaratást, az egyedi rajzokat szereti, de szívesen dolgozik olajfestékkel is. Más miatt szereti az inkább rajzos, figurális alkotásait, és más miatt az absztrakthoz közelebb álló képeit.
- Most párhuzamosan két dologgal foglalkozom, mindkettőnél a fő motívum a háromszög. Fehér alapon fekete tollrajzokat készítek, képes vagyok hosszú órákon át alakítgatni a felületet, amíg a vonalakból összeáll egy madár, erdő, vagy épp egy folyó. Teljesen más élménnyel ajándékoznak meg a virtuális kiállításon is látható „fekete-zöld” alkotások: borzasztóan jó dolgozni olajfestékkel és festőkéssel, elképesztő, ahogy a festék a lemezen szétkenődik. A végeredmény szokatlan, épp ezért nem hiszem, hogy mostanában ráunok…
Érdeklődés, üzenet az alkotónak