Petró Ékszer és Galéria - amiről egy ékszerboltban is beszélnek...

Győrfi András

Dátum: 2021. 03. 18.

„Körbeölel a friss festékszag… Egész nap ülök a műtermemben és dolgozok, most a pandémia idején mi mást tudnék csinálni?! Esténként bevackolom magam az egyik sarokba, s onnan figyelem az aznap elkészült képet, némileg átrendezem a fejemben, hátha másképp jobb lett volna, aztán vagy megnyugszom vagy nem.” (Győrfi András)

Álmaink könnyedsége, irreális szín kavalkádja, súlytalan figurái köszönnek ránk Győrfi András alkotásairól. Minden kép, azok minden szereplője, egyszerre ismerős és mégis ismeretlen számunkra. Királyok, hercegnők, lovagok egy számunkra elérhetetlen világban élik életüket a boldogság, szép jövő keresésében. (gravisart.eu)

 

Győrfi András - Párbaj - festmény

Párbaj - mérete:150/150

Győrfi András - Elfáradtunk - festmény

Elfáradtunk - mérete: 80/60

Győrfi András - Szerelmem - festmény

Szerelmem - mérete: 40/50

Győrfi András - Sárga lovas - festmény

Sárga lovas - mérete: 60/50

Győrfi András - Felfordulás - festmény

Felfordulás - mérete: 60/60

Győrfi András - A nagytestvér - festmény

A nagytestvér - mérete: 80/60

Győrfi András - Elhajló - festmény

Elhajló - mérete: 80/80

Győrfi András - Üzenet - festmény

Üzenet - mérete: 80/60

Győrfi András - Világok találkozása - festmény

Világok találkozása - mérete: 150/150

Győrfi András - Lepkék - festmény

Lepkék - mérete: 40/50

Győrfi András - Apám földje - festmény

Apám földje - mérete: 40/40

Győrfi András - Vihar - festmény

Vihar - mérete: 150/90

Győrfi András - Madarak és magyarok - festmény      Győrfi András - Kertész - festmény

Magyarok és madarok - mérete: 100/120   Kertész -mérete: 50/ 80

 


Győrfi András - Üdvözlet a Paradicsomból

Ha lehetősége nyílna az időutazásra, visszamenne az ókori Rómába, vitézkedne az egri vár ostrománál, jót beszélgetne El Grecoval vagy épp Goyával, Picassoval pedig egy malagai kiskocsmában borozgatna. Győrfi András igazi utazó festő: térben és időben, álom és valóság határán.

Győrfi András Kaposváron született. Abban a városban, ahol az elmúlt száz évben sok kiváló magyar művész élt vagy alkotott, elég csak Rippl-Rónaira, Vaszaryra vagy Szász Endrére gondolni. Ebben, a neves elődök által meghatározott kulturális miliőben, valamint az apja baráti körének köszönhetően kortárs művészek között cseperedett fel. Már egészen korán, gyerekként megmutatkozott tehetsége. Kilencévesen alkotásával ötezer rajz közül nyert egy indiai világversenyen, a Jankovics Marcell által kiírt János vitéz rajzpályázaton szintén első lett. Győrfi András rövid kitérő után, építész diplomája megszerzését követően tért vissza örök szenvedélyéhez, a rajzoláshoz és festéshez.

Győrfi András festőművész- Körbeölel a friss festékszag… Egész nap ülök a műtermemben és dolgozok, most a pandémia idején mi mást tudnék csinálni? Esténként bevackolom magam az egyik sarokba, s onnan figyelem az aznap elkészült képet, némileg átrendezem a fejemben, hátha másképp jobb lett volna, aztán vagy megnyugszom vagy nem – mondja Győrfi András, aki közösségi oldalán napi gyakorisággal jelentkezik be a „Paradicsomból”. Abból a Paradicsomból, ami egyszerre testesíti meg számára az életet, az általa képviselt művészetet és a műtermét, ahol a nagy fehér vásznakat feszített tempójú ecsetvonásokkal tölti meg színnel és élettel, lelkiállapotától függően Vivaldit, Mozartot, de többnyire rockzenét hallgatva.

- A Paradicsomot nem a bibliai értelemben vett édenkertként definiálom. Számomra a lélek, a test egységét jelképezi, a jóérzetet, azt a világot, amit művészként szeretnék megteremteni: magamnak és a nézőknek egyaránt. Képeimből természetesen nem hiányozhatnak az élet árnyoldalai sem, megbicsaklásaink, ami lehet akár egy válással végződő házasság, vagy rossz anyagi befektetés. A Paradicsom meghódításának vágyát hordozzák alkotásaim, azt az idilli állapotot, amikor békében élünk magunkkal, a társadalommal, az emberekkel, környezetünkkel, az állatokkal. Képeim erőt adhatnak a túléléshez, s bízom benne, hogy „kímélő” üzemmódba kerül mindenki, aki alkotásaimmal veszi körbe magát.

Jó érzés ránézni a jelenleg Pécsváradon élő festőművész színes képeire, amelyek valóban boldog katarzist váltanak ki belőlünk. Szinte mindegyik alkotásán megjelennek a piros gömbök, amit ő egész egyszerűen boldogsággömböknek hív.

- Minden festő, még ha tagadja is, szeretne felismerhető lenni. Ez még az absztrakt művészekre is igaz, akik bizonyos színkombinációt vagy formavilágot használva válnak unikálissá. Mi, figurális festők egy-egy jelképet, logót csempészünk az alkotásainkba. Ezek a képi jelek bizonyos idő után rögzülnek, tudatosan használjuk őket, mondhatni a szignónk, vízjelünk lesz. A piros gömböket, ami akár lehet alma vagy paradicsom, húszegynéhány évvel ezelőtt találtam ki, s úgy érzem, hogy segítik a képeim üzenetének interpretálását.

Győrfi András az elmúlt 3 évtizedben a világ számos galériájában bemutatkozott már alkotásaival, színes, meseszerű festményei egyebek mellett az Egyesült Államokban, Németországban, Spanyolországban, Kínában, Marokkóban, Malajziában, Mexikóban is különös álomvilágba repítették a nézőket. Az alkotóval nyaranta a horvátországi Rovinjban találkozhatunk.

- Az Észak-Adria ékkövének is tartott városban 8 évvel ezelőtt nyitottam meg műterem-galériámat. Az ötletet a művésztelepi létforma adta, amit mindig is kedveltem. Inspiráló az a sajátos atmoszféra, ami az alkotótáborokban körülveszi az embert. 10-15-en dolgozunk egy teremben, színekről, formákról beszélgetünk, és keressük a miértekre a választ. A kommunikáció Rovinjban is hangsúlyos szerepet kap: a hozzám betérők kérdezhetnek, én pedig bepillantást engedek nekik a titkaimba, a kulisszák mögé. Az interakcióknak köszönhetően az érdeklődők számára barátságosabbá válik a művész, s ezek a találkozások arra is lehetőséget biztosítanak, hogy az érdeklődők ne csak a művet, hanem alkotóját is közelről megismerjék. Különös szál fonódhat a művész, a befogadó és a kép között, ami a befogadó számára megkönnyítheti az értelmezést.

Győrfi András termékeny művész, rajzaival több, mint száz illusztrált könyvet jelentettek meg eddig. Színházi díszleteket is készít, sőt az elmúlt években írással is elkezdett foglalkozni. Most éppen spanyolországi történeteket vet papírra. Izgalmas életet élt és él, bakancslistája nincs, azt egyfajta végjátéknak érzi.

- Azt tanácsolom, hogy mindenki maradéktalanul élje meg, amit az élettől kap. Higgyék el, akik nagy dolgokra vágynak, csalódni fognak. Amint elérik a hőn áhított célt, rájönnek, hogy az valójában semmiség… A kiábrándultság helyett sokkal jobb békében élni magunkkal.

 

Érdeklődés, üzenet az alkotónak