Egy másik világ kapujában
Izland, nemsokára visszatérünk! Így búcsúzott 2021 nyarán a „tűz és jég” földjétől Kovács Krisztián és Szabó Zsolt, a BestPhotoTour túravezetői. A fiúk beváltották szavukat, és két év elteltével ismét ellátogattak a világ talán leglátványosabb szigetországára egy nyolcfős csapattal.
Mint minden utat, ezt is alapos tervezés előzte meg: Krisztián és Zsolt percről percre, km-ről km-re megtervezte, hogy mivel töltik a túra 8 napját. 2 évvel ezelőtt az időjárás viccelte meg őket, ezúttal pedig Litli-Hrútur húzta át számításaikat. Néhány nappal indulás előtt kapták ugyanis a hírt, hogy a vulkán, amit eredetileg nem kerestek volna fel, kitört. A túravezetők nem akarták, hogy erről a lélegzetelállító élményről lemaradjanak utasaik, ezért átszervezték a túraútvonalat, bízva abban, hogy Litli-Hrútur megvárja őket.
– Szerencsénk volt, a fővárostól mintegy 40 km-re lévő vulkán nem aludt ki, sőt sikerült a fortyogó lávával teli krátert nagyjából 200 méterre megközelítenünk. A parkolótól kb. 10 km-t sétáltunk, mire elértük ezt a pontot. Nagyon fújt a szél, érezni lehetett Litli-Hrútur melegét, tisztán láttuk és hallottuk, ahogy fröcskölt, sercegett a láva. Szavakkal csak nehezen lehet leírni, amit ott átéltünk – idézte fel Zsolt, akinek a napokban jelenik meg 10 éves fotós életpályáját felölelő albuma. A kiadványban 99 kép kapott helyet, köztük a Litli-Hrúturnál drónnal készült fotó is.
Krisztián számára ez a vulkánélmény sokkal intenzívebb volt, mint a 2021-es, amikor a Geldingadalir-vulkánnál jártak.
– Látványosabb volt a mostani kitörés, és még az sem szegte kedvünket, hogy több mint 3 órát kellett gyalogolnunk az élményért. A kráter közelében aztán csak kapkodtuk a fejünket, annyi apró gépmadár repült a levegőben, s persze a mieinket is megreptettük. Többen kérdezték már, hogy ilyen és ehhez hasonló extrém helyzetekben nem féltem-e a drónomat. A válaszom: nem, sőt inkább fokozott izgalom munkálkodik bennem, mert egy működő vulkánt, a benne rejlő drámai őserőt megörökíteni, fotós szemmel „feldolgozni” és másoknak megmutatni, az maga a csupa nagybetűs KIHÍVÁS – mondta Krisztián.
- Szternák Gergő - Tüzes mozaik - Fotografia
- Szabó Zsolt - Barlangrajz - Fotografia
- Szabó Zsolt - Barlangból - Fotografia
- Petró Gyula - Víz - Fotografia
- Petró Gyula - Szikla - Fotografia
- Petró Gyula - Reggeli kép - Fotografia
- Petró Gyula - Ördög főzi vacsoráját - Fotografia
- Petró Gyula - Köd - Fotografia
- Petró Gyula - Kereszteződés - Fotografia
- Szabó Zsolt - Gleccser - Fotografia
- Szabó Zsolt - Haifoss - Fotografia
- Szabó Zsolt - Jéghegyek között - Fotografia
- Szternák Gergő - Roncs - Fotografia
- Szternák Gergő - Röhögés - Fotografia
- Szternák Gergő - Reggeli - Fotografia
- Szternák Gergő - Kavalkád - Fotografia
- Szternák Gergő - Hátulról - Fotografia
- Szternák Gergő - Portré - Fotografia
- Szabó Zsolt - Napnyugta - Fotografia
- Szabó Zsolt - Litli-Hrútur - Fotografia
- Petró Gyula - Formák - Fotografia
- Petró Ági - Tükröződés - Fotografia
- Nagy Andrea - A végtelenbe és tovább - Fotografia
- Nagy Andrea - A templom kapujában - Fotografia
- Kovács Krisztián - Zöld és sárga - Fotografia
- Kovács Krisztián - Tornyok - Fotografia
- Kovács Krisztián - Őrszem - Fotografia
- Kovács Krisztián - Pasztel - Fotografia
- Kovács Krisztián - Példakép - Fotografia
- Kovács Krisztián - Ménes - Fotografia
- Nagy Andrea - Gleccser lábánál - Fotografia
- Nagy Andrea - Így építünk mi - Fotografia
- Nagy Andrea - Myrdalnal háborog - Fotografia
- Petró Ági - Portré - Fotografia
- Petró Ági - Lábnyomok - Fotografia
- Petró Ági - Ködben - Fotografia
- Petró Ági - Híd - Fotografia
- Petró Ági - Fekete-fehér - Fotografia
- Petró Ági - Csúcsok - Fotografia
- Nagy Andrea - Tükröm-tükröm - Fotografia
- Nagy Andrea - Stoknessen innen - Fotografia
- Kovács Krisztián - Forró fürdő - Fotografia
A csapat tagja volt az érdi Nagy Andrea, aki másodszor utazott a BestPhotoTourral. Először Toszkánát fedezte fel a fiúkkal, a szervezéssel maximálisan elégedett volt, ezért alig telt el pár nap a toszkán túra után és már jelentkezett is a bakancslistás, izlandi útra.
– Egyik jobb volt, mint a másik, a másik jobb volt, mint az egyik – jelentette ki nevetve Andrea. – Fotózom már egy ideje, és kifejezetten olyan túrát kerestem, ahol szervezett keretek között, hasonló érdeklődésű emberekkel fedezhetem fel a világot. Nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam. Mindig a legjobbkor voltunk a legjobb helyen, tökéletesek voltak a fények, non-stop napsütés, segítőkész, rugalmas, szakmailag felkészült túravezetők, kell ennél több?!
Andrea gyönyörű fotókkal és életre szóló élményekkel tért haza. Nem csoda, hisz a csapat gleccsereknél, lépcsőzetes vízeséseknél, folyótorkolatoknál, kék jégtöredékekkel tűzdelt fekete homokos tengerparton is járt; fotóztak lovakat, lundát, hömpölygő lávafolyamot, a sokarcú szigetország megannyi csodáját…
– A vulkánhoz szervezett túra kalandos volt számomra, hiszen kb. 1,5 km gyaloglás után döbbentem rá arra, hogy az autóban hagytam a drónomat. Mérges voltam magamra, mert nagyon szerettem volna madárperspektívából fotózni az izzó lávafolyamot. Rövid hezitálást követően aztán Zsolt átvette a hátizsákomat, én pedig lélekszakadva rohantam vissza az autóhoz. Sürgetett az idő, és nem csak azért, hogy minél előbb utolérjem a többieket. A parkolót ugyanis 6 órakor lezárták, ezt követően pedig már nem engedtek fel senkit a vulkánhoz – elevenítette fel a történteket Andrea, aki nem bánta meg a plusz 3 km-t, hiszen fantasztikus képek születtek a kráter közelében.
A csapat legfiatalabb tagja a 13 éves Szternák Gergő volt, aki a covid idején kezdett el érdeklődni a fotózás iránt. Az alapokat nagymamájától leste el, de sokat tanult már Krisztiántól és Zsolttól, sőt Máté Bence természetfotós is segíti, hogy minél jobb fotós váljon belőle.
– Szeretek madarakat fotózni, ezért örültem, hogy találtunk egy olyan helyet, ahol több ezer lunda fészkelt. Rendkívül barátságosak voltak, közel engedtek magukhoz, jó képeket sikerült készítenem. Összebarátkoztam egy lóval is, mindenhova követett, alig tudtuk elkergetni, amikor be akartunk szállni az autóba – mesélte Gergő, aki szívesen emlékezik vissza a vulkántúrára is. Számára is hihetetlen élmény volt pár száz méterről látni a kilövelő lávát.
Zsolt és Krisztián egyöntetűen állítja, hogy az idei izlandi út izgalmasabb és élménydúsabb volt, mint a 2 évvel ezelőtti. Tiszta volt az ég, így már a repülőgépről, leszállás előtt megcsodálhatták a folyók kanyargós rajzolatait; később pedig megadatott nekik, ami keveseknek: az óceánparton feszített víztükörben tükröződéses fotót tudtak készíteni. Magyarok szolgálták ki őket az egyik szálláshelyük éttermében, és kisebb összetűzésbe is kerültek az egyik helyi farmerrel.
– Épp készülődtünk felszállni a drónokkal, amikor érkezett egy óriási traktor, amiből kiszállt egy jólfésült, angol úriember kinézetű idősebb férfi. Kérdezte tőlünk, hogy mit keresünk a birtokán – emlékezett vissza Krisztián. – Elmondtuk neki, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, s udvariasan engedélyt kértünk, hogy repülhessünk a területéről. Végül beleegyezett, ám annyit kért, hogy az interneten sehol ne jelöljük meg, hogy honnan reptettük fel a drónokat. Hevesen bólogattunk, s nem árultuk el neki, hogy valójában mi is a világhálón, mások beszámolói alapján bukkantunk rá erre a csodálatos helyre.
A tervek szerint Zsolt és Krisztián 2025-ben tér vissza ismét a „tűz és jég” földjére. Új, még általuk sem felfedezett helyekre is szeretnének eljutni, így többek között az izlandi Felföldre, amely az év nagy részében hagyományos közlekedési eszközökkel nem megközelíthető. Tartogatnak még meglepetéseket, de ezekről majd csak később rántják le a leplet…
A túrát szervezte: https://www.bestphototour.com
Érdeklődés, üzenet az alkotónak