- Regény
- Humoreszk
- Oldalszám: 198
- Megjelenés: 2019
Bödőcs Tibor - Meg se kínáltak
A könyvről:
Ha azzal kezdem, hogy egy kocsmai monológot tart a kezében az olvasó, akkor szinte biztos, hogy már repül is a könyv a sarokba. Igenám, de szerzőt úgy hívják, ahogy, az első regényét olvassuk éppen, és a feszesen szerkesztett fejezetek úgy futnak egymás után, hogy szinte észre sem vesszük és már mélyen a könyv felénél járunk.
Bödőcs standupos, és ez nem csak a magabiztosan fölépített poénokon érződik, hanem a kíméletlenül pontos megfogalmazásokban és a tömörségben is. A regényben a bödőcsi szívvel megrajzolt zalai (bor)táj életre kel, megmozdulnak a lakói, mindmegannyi izgalmas karakter. Korrajz rólunk, a mi utóbbi 2-3-5 évtizedünkről. Csakhogy amit mostanában keserűen vágunk egymás fejéhez közösségi médiában vagy másutt, az Oszkár, Oszi elbeszélésében oldott megértéssé, szinte történelemmé enyhül, nevetni tudunk, mert nevetni muszáj magunkon, ellenen és baráton.
Oldalanként sokszor kell nevetnünk. Aki harsányan nyilvánít tetszést, jobban teszi, ha erre érzékeny családtagjaitól távolabb mélyed belé.
Olyan életbevágó kérdésekre kapunk választ, mint hogy mi a zalabuddhizmus, mitől esnek le a kányák a hársfákról, mi Zala kokainja, vagy hogy lehet-e mókusból jóllakni. A tágas pannón megjelenik Puskás Öcsitől kezdve a Festeticseken át a fáskamrába rekkentett egykori ötvenhatosig ezernyi olyan figura, aki akár a mi gyerek- és fiatalkorunk szereplője is lehetett volna, mint ahogy megtanuljuk azt is, mi a misztikum a magzatjóga és Iklódbördőce relációjában.
A könyv olvastán hamar a Táncórák idősebbeknek és haladóknak jut eszünkbe. Bödőcs persze fikarcnyit sem emel el Hrabal művéből. Ám mivel „Magyarországon boldogulni mindig is olyan volt, mint kenuban szeretkezni vihar idején”, a túlélő kisember örök derűje mégiscsak megidézi a Mestert. Hihetnénk ezzel szemben, hogy Bödőcs világától mondjuk Lénárd Sándorénál távolabb lévő nem is létezhet, ám közös bennük az, hogy szinte minden mondatuk akár rögtön szállóige is lehetne. Vagy gondolhatnánk, hogy Rejtő örök klasszikusnak számító meghatározása után az élet értelméről már nem lehet mit mondani, és ekkor elénk toppan, hogy „[o]lyan az élet, mint amikor a gyerekek az új cipőjükben a térdig érő pocsolyában ugrálnak, észszerűtlen, de jó buli, kár lenne kihagyni.”
Talán a végső kérdésre: „[v]an-e élet Zalán és a Földön kívül?” mégis az a válasz: „A Babosdöbrétei Hímző és Zumba Kör végre átveszi a hatalmat az ország felett”. 42, hát persze.
A Helikon szép kötetében egy békebeli, gerincbe kötött könyvjelzőt is kapunk. Ez is mi vagyunk.
Simor Árpád
A szerzőről:
Bödőcs Tibor (1982 - ): humorista, író. Műveinek, humorának kimeríthetetlen forrása a gyermek- és ifjúkorában megélt zalai táj, az ott élt, élő emberek. Nyelvi, helyzet- és jellemkomikumban egyaránt otthonosan mozog, hofisan elkötelezett a kisemberek iránt. „Mikor először megszólalt, azt mondta: ©vejk. Később, az óvodában egy részeg Hrabal volt a jele. A magyar írásbeliség ajtaját – meglehetős robajjal – 2017-ben rúgta be Addig se iszik irodalmi paródiáival. A Meg se kínáltak első regénye. Még él.” - írja róla a Helikon fülszövegírója.