Petró Ékszer és Galéria - amiről egy ékszerboltban is beszélnek...

Könyvajánló - Lackfi János - Milyenek a magyarok?

Lackfi János, Milyenek a magyarok?, Karcolatok
  • Szépirodalom
  • Karcolatok
  • Karikatúra
  • Oldalszám: 135
  • Megjelenés: 2017
  • Értékelés: 8/10

A könyvről:

Amikor a szokásos könyvbeszerző túráját teszi az ember a Lipótváros határán lévő legendás könyvesboltban, akkor persze Lackfi az egyik kiemelt célpont. A könyvesbolt a régivágású vevőszerző módszert követi: hagyja, hogy a vevő beleolvasson a könyvbe. Így aztán a bolt elad, a betűéhes ember pedig megszerez olyan köteteket, amik a kritika figyelmét elkerülik.

Például ezt. Mert mindjárt itt a címe: életveszélyes vállalkozás, gondolja az ember. Ha van róka, amiről nemhogy hét, de hetvenhét bőrt lehúztak, hát az éppen ez, a nemzetkarakterológiai katyvaszba csomagolt közhelyszótár. Milyenek a magyarok? Hova álljanak a belgák?

Lackfit persze nem véletlenül emeli le a betűéhes olvasó. Szelíden rendhagyó, szellemes, szokatlan gondolattársításokban utazó szövegei rendre ottvannak "a legnépszerűbb közösségi portálon", ami jóleső ismertséget jelent, otthonosságot, azt, hogy ennek a kötetnek sokszor a határmezsgyén járó poénjait rendre le tudjuk venni. Lackfi otthonosan mozog az ún. közösségi médiában: föltett versei frissek, aktuálisak, meghökkentők, és remek érzékkel tudja parodizálni ezt a platformot: szemmel láthatóan fölfedezte, hogy ez is egy eszköz, amit az íróember használhat.

Hát ő használja is. Egyik kötetét, amiben a magyar történelem jeles eseményeit a résztvevők fb-hírfolyamaként ábrázolja, elég fanyalgó kritika fogadta, vélhetően pont azért, amiért a jelen kötetre is ráunni véltünk úgy a közepetájt (és aztán továbbolvastuk, meghökkenve, hogy már vége is). Ugyanis lehet ezt a könyvet egy ültő helyben kiolvasni (számomra letehetlen volt), de valószínű, hogy több örömöt lel benne az, aki estéről estére elosztva ballag végig az egyes fejezeteken.

De vissza a lényeghez: milyen a magyar ember? Lackfi végigveszi a teljes nemzetkarakterológiai példatárat, az összes közhelyet, és olyan finoman cizellált görbe tükröt tart elébük, hogy néha az ember újra kell olvassa a fejezetet, hogy rájöjjön, hol is a csavar. Az unásig ismert toposzokról rendre tud egy ravaszul elejtett szóval olyasmit mondani, amit az előtte a tárgyról megnyilatkozott többszáz orákulum bizony kihagyott.

Milyen tehát ez a könyv? Kézbevenni jó. A valamikor etalonként működött Helikon kiadó keménytáblás, jó tapintásélményt adó tárgyat hozott létre. A kemény tábla ára az olcsó papír, de a tipográfia könnyű és szép, a könyv tartós, és az illusztráció a maga szokatlanságában sokat tesz hozzá a kötethez. Élmény, hogy az illusztrátor nevét már a címlapon látjuk - a régi korok farizeussága, ami az illusztrátort afféle szolgának tekintette, itt nincs jelen: ami megihlette a kiváló rajzolót Tímár György hajdani irodalmi paródiáinak kötetén, "Nem én írtam", a védőborító alatt a kemény táblán Kaján Tibor önarcképe alatt: de én rajzoltam!, ezen a köteten tisztességesen fövállaltatott.

Nem ez a kötet lesz az, ami megváltja a magyar honfibút vagy honderűt (az első két fejezet címe ez egyébként), de hogy kihagyhatatlan adalék ahhoz a megfoghatatlan valamihez, amit önazaonosságnak és derűs önkritikának is nevezhetünk, az kétségtelen. Kiváló olvasmány egy pohár testes bor mellé Tenkes kapitány hazájából.

Simor Árpád

 

A szerzőről:

Lackfi János

Lackfi János (1971- ) József Attila-díjas író, költő, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós. Számos verses- és prózakötete jelent meg, közte gyermekmesékkel. Zsámbékon él feleségével és öt gyermekével. Szeret nyilatkozni, bátran és okosan nyilvánul meg köznevelési, hitéleti és közéleti kérdésekben. „A kortárs magyar irodalom egyik legmeghatározóbb és legtermékenyebb alkotója”  - idézi egyik kérdezőjét a honlapján, ami önmagában is izgalmas felfedeznivaló felnőttnek-gyereknek egyaránt. A mai kor jelenségeire reflektáló gyermekversei többször váltottak ki heves reakciókat az iróniára kevéssé fogékony felnőttekből.