- Szépirodalom
- Krimi
- novella gyűjtemény
- Oldalszám: 304
- Megjelenés: 1988
Moldován Tamás - Gyilkosság a bányában
A könyvről:
Kívántad-e, kedves olvasó, hogy szocialista krimit vehess kezedbe? Ugye nem? Lám, lehet, hogy mégiscsak érdemes. Nem is, hogy a jó öreg Szabó László-féle Kék Fény a kékesen villódzó Kékes televízióban (nemrég kínált valaki egyet majd« 100 ezer forintért a marketplace-en), hanemhát a szolgálati bikkfanyelv verítékes élvezete.
Puhafedeles kötet 1988-ból. Többedszer olvastam végig, mire rájöttem: nem egyetlen szerző, de szinte ahány fejezet, annyi. A stíluson nem látszik, annyi szent.
Van ez az olvasói rutin: ha bűnügyi regény, akkor ott a Rejtély, aztán a Bonyodalom, majd pedig a Zseniális Megoldás. Legkedvesebb szerzőink nemigen térnek el ettől, és mi, olvasók, élvezetünket leljük ebben.
Ám a szocialista krimi más. Itt a rendőrőrszoba füstje recsegős bükkfanyelvű elvtársozást takar, és amikor az ember kínban forog, hogy a tettes… na nem. Semmi kínban forgás: a bűnügyet jóelőre megírta már a novellista, így és így tett a magából kifordult ember, nekünk már csak az jut, hogy elismerően csettintsünk Kovács 113. Géza ( (C) by Moldova) törzsőrmesternek a szolgálati szabályzat pontos betartása okán. Amely kínosan pontos szabálybetartás vezet a bűnügy felderítéséhez, ami végtére is előírásszerű, így várható volt. A felderítés pontos leírása következik, azután a következő fejezet, ennyi.
Ez így meglehetősen lehangoló.
Miért mégis, hogy az ember újra és újra végigmolyolja a rettenetes nyelvezettel megfogalmazott történeteket? Talán mégsem gyermekkori emléke, a s...-i rendőrkapság nyomozati osztálya, ahol tizenéves valójától várnák a Rettenetes Fóti Templomrablás kulcsát, jóindulatúan sorolva azokat a nyelvi gyötrelmeket, amiket később e kötetben lel föl újra?
Máshol a kulcs. Ebben a gyűjteményben egy sor olyan bűn soroltatik föl, ami sem akkor, sem azóta nem lett megoldott: velünk él, kísérti a mindennapjainkat. Legyen szó a családon belüli erőszakról, legyen szó a nagy élet igézetéről, mindarról, amitől „Bűn az élet” (ismét csak Moldova), legyen szó a Nagyfa címen közmegbotránkozást keltő nemtudommiről vagy csak az erőszak bármely megnyilatkozásáról – ez a kötet nyilvánvaló tanusága annak, hogy a sajtónyilvánosság szintjén a rendszer nem tud és akar mit kezdeni a jelenséggel. És közben tudjuk, hogy a kor legjobb rendőri erői tudnának, és azt is, hogy elsöpri őket a történelem, vagy micsoda.
Príma kordokumentum a kötet. Akár a nyelvezetét, akár az előítéletes, buta gondolkodásmódját nézzük. HungaroMaigret, én így szeretlek.
Simor Árpád
A szerzőről:
A kötetről: A rendszerváltás előtti fellazulásban már több kvázi magánkiadó is indult, így az IPV is. Ezek kifejezett üzleti haszonra utaztak, nem véletlenül haraptak bele a bűnügyi irodalomba is. Más kérdés, hogy abból dolgozhattak, ami van, és az nemigen volt több, mint amit a korabeli belügy engedélyezett. Így is meglepően sok kötetet adott ki ennek a válogatásnak egyik-másik szerzője, köztük bűnügyi tudósítók, de jónevű újságírók is. Nem tudni, hogy a könyvek göcsörtös szövegei, lapos történetfűzése holmi rendőri cenzúra, mérsékelt írói tehetség vagy csak a téma mélységesen érzéketlen megközelítésének következménye, de a szinte egységesen igénytelen szövegek roppant érdekes kordokumentumként olvashatók.