- Szépirodalom
- Kalandregény
- Humor
- Oldalszám: 304
- Megjelenés: 1967
Rejtő Jenő - Csontbrigád - könyvajánló
A könyvről:
- Uram! A késemért jöttem!
Ezt a kezdést nem létezik fölülmúlni. Úgy tűnik, a Csontbrigádban Rejtő nem is akarja, habár azért az sem gyönge, hogy „A tábori pap hátrahőkölt”, és így tovább – na de a továbbiak még akkor is tétován motoznak előrefelé, ha Egon Störens fényképész kivételes kártyaszerencséje kapcsán vitriolos kitételeket olvashatunk a katonai elhárításról. Egészen a 42. (!) oldalig kell jutnunk, hogy találkozzunk az első virtigli rejtői alakkal, Ligert írnokkal, a kenyérzabálás héroszával. Ligert csuklásai mintegy hórukkszerűen meglódítják a cselekményt, és most már benne vagyunk a sűrűjében, a történet innét kezdve nem ereszt.
És nem csak a történet, hanem maga a rejtői szellem. Mert hiába írja le bárhány tudós értekezés, hogy ezúttal Rejtő egyik legkevesebb klasszikus poént fölvonultató regényével van dolgunk, ha olyasmikbe futunk lépten-nyomon, mint a Hagir szent marabu koporsójának érintése, „aki a csodatévő cédrusládát a kezével illette, azt állítólag nem érhette baj.
És ez csakugyan így is volt. […]
De mit árthat egy embernek egy ilyen érintés?”
A történet végtére is közismert, a munkatáborban sínylődő páriák látnoki rajza messze kiemeli Rejtőt a filléres ponyvák íróinak deklasszált közösségéből – akiket maró gúnnyal meg is rajzol persze. Nyilván nem csak ez: regényei, a közkézen forgó legjobbak éppannyira kalandregények, mint azok paródiái, éppannyira csavargásainak lenyomatai, mint az azok során megismert figurák karikatúrái, és éppannyira lényeglátó leírásai a kor háborúba torkolló imperializmusának, mint amennyire könnyed lektűr mindahány. Mondd el a töritanárodnak, mit olvastál Rejtőnél, nem akarja majd túlragozni a törit, szuper.
Henry Fécamp valószínűtlen figurája egészen abszurd kalandokon keresztül jut el a végkifejletig. Rejtő azonban ebben a művében is egy sor pikareszk etüdöt tár elénk, csodálatosra karikírozott alakjait a mindennapoknak. Ha már a kenyérzabálás világbajnoka, akkor a beszélgetésé is:
„szerettek beszélgetni egymással.
De nem tudtak.”
„A gondolataikat cserélték ki. És mert ilyesmivel nem rendelkeztek, tehát bizonyos képzettársítások gondolatritmusában egyszerűen beszéltek.”
A könyvben természetesen győznek a jók és ráfaragnak a gonoszok, de ez egy igazi Rejtő-fan előtt a legkevésbé sem számít spoilerezésnek. Részben épp ezért faljuk. És ebben a műben még a szokásos „vörös farok”, a gaz hatalmasok mentegetése sem zavarja az élvezetünket. A Csontbrigád minden kétséget kizáróan alapmű.
Simor Árpád
A szerzőről:
Rejtő (sz. Reich) Jenő (1905-1943): író, kabaré-, színmű- és filmíró. Termékeny, sokműfajú alkotó, de leginkább humoros ponyváiról, kalandregény-paródiáiról ismert. Több álnéven írt, e művei közül a P. Howard néven kiadottakat vállalta. Róla szól a hazai wikipédia egyik legterjedelmesebb és legjobban adatolt szócikke. Már életében is legendák övezték (nem is mind a tevőleges közreműködése nélkül). Legnépszerűbb könyvei olyan műfaji újítások voltak, amiktől épp a humor miatt ódzkodtak első kiadói. Műveit hosszan csiszolgatta, még a nyomdába adás után is – ellenben kiadói és a legkülönbözőbb politikai aktorok sokszor durván meghúzták őket. Ebből nemegy elvarratlanság eredt, tápot adva újabb legendáknak. Elképesztő munkatempója utólag nézve olyan, mintha egy hosszú életet akart volna belesűríteni a röpke 4 évtizedbe, ami megadatott. Munkaszolgálatosként tűnt el (halt meg) a Don-kanyarban. Összes műve itt fölsorolhatatlan, inkább pár kevésbé ismertre szorítkozunk ízelítőképpen:
Bedekker csavargók számára, 2003
Tévedésből jelentik, 1988
A párisi front, 1932 (romániai kalózkiadásban 1937)
Gangster-idill (Al Capone otthon), kabaré, 1932, stb.