Petró Ékszer és Galéria - amiről egy ékszerboltban is beszélnek...

Remarque - Nyugaton a helyzet változatlan

Erich Maria Remarque, Nyugaton a helyzet változatlan, Történelmi regény
  • Szépirodalom
  • Történelmi regény
  • Dráma
  • Oldalszám: 208
  • Megjelenés: 1929
  • Értékelés: 10/10

A könyvről:

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan 

Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek, szeretteitek körében – ezzel az ígérettel rántották be a nagy háborúba, az I. világháborúba a németeket. Ma már tudjuk, éveken át tartó, világot felégető vérengzésbe torkollott a háború.

Erich Maria Remarque regénye annak a nemzedéknek állít emléket, akiket becsapott ez a hazug ígéret. A német író saját emlékei alapján írta meg a művet: alig tizennyolc éves volt, mikor besorozták katonának. Kezét, lábát és nyakát ért súlyos sérülések miatt a hadikórházat is megjárta.
Paul Baumer, a regény főhőse osztálytársaival az érettségi előtt kerül a frontra. A fiúkat egy sokat látott, tapasztalt, parasztokból és mesteremberekből álló századba osztják. Az öregek mutatják meg a fiataloknak, hogyan próbáljanak meg életben maradni. "Közelharcnál a gyalásó jobb, mint a szuronypuska. Az nem akad a bordák közé kifelé jövet." A fiatalokat arcon csapja a felismerés, a háború élet és halál harca. 

A háborúban elszenvedett halál nemcsak fájó, hanem értelmetlen. Annál is inkább, mert Paul a háború utolsó napján esik el. Aznap a napi jelentésben csak ennyi állt a halottak számára vonatkozóan: nyugaton a helyzet változatlan. 
A fiatal fiú közvetlen közelről látta mindazt, amiről a háborús propaganda hallgatott. Remarque könyvében a háborúnak arról az oldaláról ír, amiben megismerhetjük, milyen látni és érezni, mikor a vérrel kevert hideg sárban feküdve várod, mikor csitul a fegyverek ropogása. Arról is szívbemarkoló őszinteséggel ír, hogy az éhség, a lövészárkokban korzózó patkányok, a betegségek legalább akkora veszélyt jelentenek, mint az ellenség.

Ugyanakkor Remarque nem démonizálja az ellenséget: az ellenség pont ugyanolyan szerencsétlen sorsú, mint ők maguk. Akiktől elvették a legszebb, gondtalan fiatal éveiket. Akik a háborúba lendületes fiatalemberként léptek és megtört öregemberekként tértek haza. (Ha hazatértek...) A háború mindenkit egyformává formál: nem számít ki honnan jött, milyen ember volt a harc előtt, mik voltak a céljai. A fronton egy cél van mindössze, túlélni a napot. Aztán a következőt.  
Nincs idő meggyászolni a háborúban meghalt egykori osztálytársakat, szomszédokat, hiszen annyi tragédia történik, hogy képtelenség feldolgozni. A háború nem is ismer osztálytársat, barátot, szomszédot. Bajtársak vannak, bajtársak voltak. 

Nehéz elhinni, hogy a könyv megjelenése után az emberiség belesodródott a II. világháborúba. Remarque könyve kötelező olvasmány kellene, hogy legyen minden politikai döntéshozónak.

Pardavi Mariann

 

A szerzőről:

Erich Maria Remarque

Erich Maria Remarque

1930 december 5-én, alig több mint 12 évvel a első világháború befejezése után a német mozinézők a berlini Mozart terembe siettek, hogy megnézzék Hollywood egyik legújabb filmjét, amit abból a regényből forgattak, ami alig egy évvel azelőtt óriási sikert aratott Németországban. Ezen az előadáson részt vett Goebbels náci haverjaival és a filmvetítés botrányba fulladt, mert a fiatal barna inges suhancok bekiabáltak a vetítés közben „zsidó film”-nek nevezték, bűzbombákat, tüsszentő port hajigáltak a nézők közé. 
Ez után 1933-ban Remarque elhagyta Németországot és Svájcban telepedett le. Műveit a nácik megvetették, elégették a könyveit. 1939-től az Egyesült államokban lakott. A második világháborút követően felváltva élt Svájcban és az Egyesült Államokban. 1970. szeptember 25-én hunyt el Locarnoban.

Magyarul megjelent jelentősebb művei: Nyugaton a helyzet változatlan, A diadalív árnyékában, Szerelem és halál órája, A fekete obeliszk, Éjszaka Liszabonban, Csend Verdun felett, Az ígéret földje