- Szépirodalom
- regény
- kémtörténet
- Oldalszám: 271
- Megjelenés: 1968
W. S. Maugham - Ashenden, a hírszerző
A könyvről:
Ó, azok a régi szép idők… majd« békeéveket nem írtam. Pedig világháború van, sorrendben az első, csak akkor még nem tudták az emberek, hogy sorszámozni kell majd. Aranykor. Pohos generálisok hajbakapnak, hogy a császár őfelsége a négy egyedül zseniális haditerv közül az ő, csakis az ő győztes écájuk szerint masíroztassa a bakákat, őfelsége pedig biztos ösztönnel mixeli ki a javaslatokból a lehető legrosszabbat, egyesítve a négy terv összes hátrányait. Az eredmény közismert: Doberdó, Isonzó, Piave, Trianon.
De most arrébb járunk egy kicsit. Semmi lövészárok, semmi csúnya aknagránát, csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk: a háború nem egyéb pár szellemes gentleman szellemi tornájánál. Na jó, ebbe a tornába olykor egy-egy stílustörő játékos belehal, de fátylat reá: könnyed sztorizásra a háború éppoly alkalmas, mint bármi más. A kötet eredeti címe nem is egyéb: Összegyűjtött novellák.
Ebben a régi-régi, mesebeli korban, az Óperenciás tengeren is túl, a Brit Birodalomban ücsörög egy tipikus brit hivatalnok, talán eszesebb és nagyobb hatalmú soktízezer társánál: ő választja ki a hírszerzőket. Nincsenek skrupulusai, ő nem a kommunista hírszerzőlegenda, hogy finnyásan különbséget tegyen kém és kém között – a kém aljas áruló, a hírszerző pedig felderítő, afféle erkölcsi és logikai superman –, ezt a brit hivatalnokot a puszta célszerűség hajtja, kiválasztja tehát az írót, szolgálná hazáját az ellen titkolt ügyeinek kiszimatolásával. Az író kapható, az üzlet megköttetik, kalandok következnek, noha álszentül arra hivatkozva, hogy egy írónak nyugalom kell, hogy a Nagy Mű megszülethessen.
És hol volna nyugalom másutt, mint a semleges Svájcban. Ahol, minő meglepetés, csak úgy nyüzsögnek a különféle hatalmak ügynökei. Ashenden, az író alteregója nem nyüzsög, majdhogynem az akkortájt utolsókat rúgó »splendid isolation« jegyében tűzi, úri rovarász, gombostűjére a környezetében föltűnő érdekes egyedeket. Csöndes lépéseket és ragyogó megfigyeléseket tesz, epés megjegyzései, sarkos poénjai különös élvezetet okoznak a monoton izgalommal folydogáló cselekmény inflexiós pontjain.
„Von Higgins bárónő annyira mutatós volt, hogy [..] Ashenden [...] úgy vélte [….], a bárónő puszta látványa elegendő ahhoz, hogy bárkiben, akire a hölgy kivetné hálóját, felkeltse a legnagyobb fokú óvatosságot.”
Ashenden könnyed történetei elbűvölőek, magávalragadóak. Csak sokkal később jövünk rá, hogy miről szólnak.
Miről-miről: hát az életünkről. Bármely korban íródtak is.
Simor Árpád
A szerzőről:
William Somerset Maugham (1874-1965): angol író, drámaíró. Korán árvaságra jut, és szülőhelyéről, Franciaországból Angliába kerül, ahol nagybátjya neveli kemény érzelmi sivárságban, dadogása innen eredeztethető. Orvosi egyetemet végez, első kirobbanó sikerét (Liza of Lambeth) ebbéli munkájának tapasztalatai formálták. Ezt a sikert sokáig nem éri el, csak 1907-es színdarabjával, a Lady Frederickkel. Biszexualitása a korban bár nem szokatlan, de férfiakhoz fűződő kapcsolatai támadási felületet jelentettek. Nőkkel való kapcsolatai sem problémamentesek. Van, aki nőalakjainak vérmességét, izzó szexualitását éppen a kettős vonzalmaival magyarázza. Az első világháborúban sikeres hírszerző, 1917-ben épp időben kapja meg oroszországi megbizatását, hogy láthassa a bolsevik hatalomátvételt. Alakja hatott a James Bond-figurára is. Művei itt felsorolhatatlanok, számos munkája jelent meg magyarul, például:
Örök szolgaság (1937, 1960)
Sör és perec (1936, 1967)
Eső (1925) stb.