Kovács Krisztián - „A keresőn keresztül gyorsabban pörög az idő”
Egyik barátja fotózni, a másik hegyet mászni hívta. Mindkettőjüknek igent mondott, s ez lett Kovács Krisztián végzete. Ma már a fotózás az élete, képeivel a tájfotózás izgalmas, változatos világát szeretné megmutatni. Több kiállítás és úti beszámoló alkalmával osztotta meg már az élményeit és a látottakat, munkáját számos nemzetközi és hazai pályázaton is elismerték.
A katedrális
Aranytojások
Borjadzik a part
Családi fotó
Delfin
Dolomit tüskék
Ebédidő
Ébredés
Elefánt
Hamnoy
Hegyi falu
Hegyi út
Horgász fészek
Isten szeme
Jó éjszakát
Kanyar
Magány
Meteor zápor
Ostoros moszat
Piros és zöld
Postaládák
S
Sarki fény vadász
Súroló fényben
Szigetünk
Tájkép két fával
Tojás leves
Toskána
Véna
Kovács Krisztián - „A keresőn keresztül gyorsabban pörög az idő”
Kovács Krisztián 2004-ben kezdett el fotózással foglalkozni, s már szinte az első perctől úgy érezte, a keresőn keresztül gyorsabban pörög az idő. Annak ellenére, hogy az eszköz épp az ellenkezőjére, az idő megállítására való... A kompakt fényképezőgépek technikai határai aztán hamar rákényszerítettek, hogy digitális, tükörreflexes géppel próbálja kielégíteni a minél tökéletesebb fotók iránti vágyát.
Teltek, múltak az évek, s ami hobbiként indult, hivatássá, munkává vált. Krisztiánnak ma már az élete a fotózás, s az alvással töltött időt leszámítva gyakorlatilag szinte mindig van a keze ügyében a pillanat megörökítésére alkalmas eszköz.
– Azt gondolom, ha valaki egyszer elkezd képekben gondolkodni, arról már nem tud leszokni – mondja a kanizsai fotós. – Szerencsésnek érzem magam, mert azt csinálhatom, amit szeretek: a fényképezés a munkám, ugyanakkor megmaradt hobbinak is. A két dolgot teljesen szét tudom választani, s ahogy az éremnek is két oldala, úgy nálam a fotózásnak is két vetülete van. Fontos volt, hogy ezt tudatosítsam magamban, hiszen más gondolkodás-, illetve látásmódot igényel egy jegyes-, vagy esküvő fotózása, s egy kedvtelésből született kép elkészítése.
Krisztián szerint fontos, hogy a fotónak legyen mögöttes tartalma és gondolkodásra késztesse a nézőt. Ha valaki ránéz egy képre, és elkezd morfondírozni azon, hogy vajon a szerző mit akart kifejezni, az már fél siker. Ha pedig végül felismeri a kép üzenetét, akkor az alkotó jól végezte munkáját. Természet és tájfotóinak pedig a gyönyörködtetés, valamint csodás világunk bemutatása a célja.
– Egy kicsit más a helyzet az elkapott pillanatokat megörökítő fotóknál, például egy focimeccsen készült felvételnél. Ezek olyan momentumokat ábrázolnak, melyeket nem látnánk fényképezőgép nélkül. Ádáz küzdelem az arcokon, egy mindent eláruló kézmozdulat – az ember úgy érzi, szinte megáll az idő ezeken a képeken, s ezzel lehet sokkolni a nézőt. Ha kiül arcára a döbbenet, akkor a fotóval készítője elérte, amit akart – vélekedik Krisztián, aki képeivel szereti provokálni az embereket. Fontosak számára a reakciók, ami jobb esetben nem csak a lájkokban nyilvánul meg. A közösségi oldalakra feltöltött fotóit gyakran kommentáradat lepi el.
– Mindig izgatottan várom, hogy ki, mit lát bele egy adott fotóba. Azt tapasztaltam, hogy az emberek szeretnek fantáziálni, s erre maximálisan lehetőséget adnak a drónos képek, amelyeken egy teljesen új nézőpont, egy különleges világ tárul fel. Rendkívül érdekes, ámulatba ejtő grafikai alakzatok rajzolódnak ki fentről, amit korábban talán nem is sejtettünk. Jómagam folyamatosan kísérletezek a drónnal, amikor csak időm engedi, repülök. Az az izgalmas benne, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Elképzelése lehet az embernek, hogy mit szeretne az eszközzel megcsinálni, de amíg nem száll fel, addig nem tudja, hogy az az elképzelés vajon kivitelezhető-e.
Krisztián fotós pályájának kezdetén gyakran felülbírálta magát, amiről szép lassan leszoktatta magát. Most már érzi, hogy mikor jó egy kép, s ha néhány hónap múlva mégis finomítana rajta, akkor nem teszi.
- A régi fotókat le kell zárni lakattal. Amit egyszer tökéletesnek véltem, ahhoz később nem szabad hozzányúlni. Ha nem így tennék, akkor állandóan a régi képek között kutakodnék, ahelyett, hogy az újakra koncentrálnék. Sokáig rabja voltam ennek az ördögi körnek, de sikerült kitörnöm belőle.
A kanizsai fotós hobbijának sok barátot köszönhet, akikkel a pandémia előtti időszakban gyakran keltek útra, és hódoltak közös szenvedélyüknek. Egy-egy fotótúrán a résztvevők a mindennapokból kiszakadva csak az adott helyszínnel foglalkoznak, nincs megfelelési kényszer, ami gúzsba kötné őket, minden egyes perc a kikapcsolódásról, feltöltődésről szól.
- Nem keseredek el, ha az együtt töltött idő alatt csupán 1 képet tudok elkészíteni, vagy egyet sem. Persze, ez ritkán fordul elő, sokkal gyakoribb, hogy a fotótúrán készült képeket később közös kiállításon mutatjuk be a közönségnek.
Krisztián bízik abban, hogy hamarosan ismét útra tud kelni fotóstársaival. Hosszú bakancslistájáról akár még idén szeretné kipipálni Toscanát, a fotósok paradicsomának számító Izlandot, valamint az örök szerelem Norvégiát, ahol igaz már járt korábban, de századszorra is ugyanakkor lelkesedéssel menne.
Érdeklődés, üzenet az alkotónak