Melega István - Fény és árnyék
A precizitás, ötletesség, igényesség, maximalizmus egyszerre jellemzi Melega Istvánt. A grafikusművész – aki nem mellesleg festő-, szobrász-, és fotóművész is – saját bevallása szerint alkotás közben soha nem a hitelességre törekedett. Maga a látás kevés volt számára, láttatni akart.
Melega István - Fény és árnyék
Súrolt fény - fotográfia
A fény az úr - fotográfia
A bárányok - fotográfia
Zivatar - fotográfia
Naplemente - fotográfia
Reggel - fotográfia
Eső után - fotográfia
Látomás - fotográfia
Jégpáncél - fotográfia
A hegyen - fotográfia
Lefagyva - fotográfia
Balaton - fotográfia
Badacsony - fotográfia
Szuperhold - fotográfia
Tél - fotográfia
Fény árnyék - fotográfia
Csend - fotográfia
Zúzmara - fotográfia
Fényben - fotográfia
Csendélet - fotográfia
Csendélet - fotográfia
Csendélet - fotográfia
Álcázva - fotográfia
Reinkarnáció - grafika, ceruzarajz
Groteszk - grafika, ceruzarajz
Avasi pásztor - grafika, ceruzarajz
Groteszk - grafika, ceruzarajz
Faktura - fotográfia
November - fotográfia
Melega István - Fény és árnyék
Melega István az 1980-as évek elején érkezett Nagykanizsára, ahol reklámgrafikusként kezdett el dolgozni. Nem minden előzmény nélkül, mivel már Erdélyből való áttelepülése előtt is tevékenykedett ebben a műfajban: munkái egy mérnök-művész gondolkodását, látásmódját tükrözték. A grafikai munkák mellett már akkortájt készített festményeket, rajzokat, fotókat – a felfedezés, a rátalálás öröme hajtotta.
– Sokat csavarogtam már életemben, a látvány maga kevés a kép megvalósításához, azt szoktam letenni az asztalra, amit szeretnék látni. Mindig azért dolgoztam, hogy valami maradandót alkossak, azért készítettem a képeimet, hogy jól érezzem magam ebben a világban – mondta Melega István. – Egy alsóbb, vagy felsőbb hatalom avatott azzá, ami vagyok, nekem azt kell csinálnom, amihez értek, de azt becsületesen csak akkor tudom elvégezni, ha annak a technikáját, a csínját-bínját tudom, és ha az érzelemvilágomat is ahelyére teszem.
A Vajda Lajos-díjjal és Nagykanizsa Kultúrájáért kitüntető címmel elismert művész szerint fontos, hogy megőrizzük és továbbadjuk, amit a mesterektől, az életünkben fontos szerepet betöltő személyektől útravalóul kapunk. Melega István úgy látja: Isten a koponyát nem azért teremtette, hogy legyen hová tenni a kalapot. Egészen más volt vele a célja, a gondolkodás. Alapvetően pedig mindegy, hogy szellemi-, vagy kétkezi munkát végzünk, a lényeg, hogy biztos alapokra tudjunk építkezni, mert ezek nélkül akár el is bukhatunk...
Frimmel Gyula grafikusművész szerint Melega István nem az az önemésztő, önpusztító művész, aki az alkotásaiban felégeti saját belső energiatartalékait. Különös módon minél többet ad át önmagából művein keresztül, neki magának, annál több marad. Szeme, keze, lelke összeszokott csapatként teszi a dolgát.
– Melega István a formák művésze – vélekedik Frimmel Gyula. – Szó sincs nála a hagyományos értelemben vett ábrázolásról, még kevésbé események megörökítéséről. A fotográfia nála visszatér a festészetbe, amelyből megszületett annak idején. Kezében az optika ecsetté alakul, gondolatai a közbenső technikai folyamatokat átugorva spontánul jelennek meg, csendet, elmélyült szemlélődést, harmóniát, örömet sugározva magukból.
Érdeklődés, üzenet az alkotónak