Szabó Zsolt - A pillanat varázsa
„Természetet fotózni szakkönyvekből és Maros Sándor barátomtól tanultam. Sándornak köszönhetek mindent, amit a madárfotózásról tudok.” (Szabó Zsolt)
Nagy kócsag
Nagy kócsag
Nagy kócsagok
Széncinke és meggyvágó
Meggyvágók
Holló
Gólyatöcs
Gólyatöcsök
Gólyatöcs
Gólyatöcs
Gólyatöcs
Gólyatöcsök
Vörös vércse
Fekete harkály
Fekete harkályok
Gyurgyalag
Gyurgyalagok
Nagy kócsag
Szürke gém
Nagy kócsagok
Nagy kócsag
Holló
Rétisasok
Kékcinege
Rétisas
Hattyúk, tőkés récék, rétisas
Vörösbegy
Holló
Bütykös hattyú
Bütykös ásóludak
Bütykös ásóludak
Rétisas
Tőkés récék
Kis vöcsök
Búbos vöcskök
„Mikor az ég körbefogja,
és gyönyörű dalát
a földre ontja,
lelked megtelik üdvösséggel,
mert nincs rá szó,
amit akkor érzel.
Az ember csak hallgat,
és nem érti senki,
hogy tud egy kis madár
ily csodát tenni.”
(Juhász Magda: A pacsirta)
A pillanat varázsa
Az élmény mindig jobb és több, mint amit a képen látunk – szögezte le beszélgetésünk elején Szabó Zsolt. A nagykanizsai természetfotós szerint az „ül a madár az ágon” típusú képekből számosat találhatunk különböző fórumokon, ám ezekre csak akkor lehet azt mondani, hogy igazán jól sikerült felvételek, ha van bennük valami plusz, ami gondolkodásra késztet, s a képzeletünkben akár egy teljes történet rajzol meg. 
– Azt szoktam mondani, ha egy nap egy jó kép születik, akkor az már erős túlzás – folytatta Zsolt, aki rendkívül kritikus önmagával szemben. Nem egyszer előfordul, hogy 100-200 fotóból csupán néhány jut át a szigorú szűrőn, a többit pedig egész egyszerűen kitörli. S hogy mik a minimum elvárásai egy képpel szemben? Legyen éles, a kompozíciója jól megszerkesztett, és persze döntő szempont a fényviszonyok is.
– Nem vagyok híve a nyers formátumnak, a fakó, élettelen képekbe tónusokkal, színekkel lehet és kell is lüktetést, energiát pumpálni. A természetfotózásnál más szabályok szerint, óvatosabban, finomabban „nyúlunk bele” egy-egy képbe. A munkafolyamatnak nem ott kell végződnie, hogy lenyomja az ember a gombot, és utána megszerkeszti a gépen. Úgy vélem, a fotózás szerves részét kellene képeznie a szemléletformálásnak is, hogy az emberek gondolkodásába beépüljön a természetvédelem.
Szabó Zsolt fotói nagy részét Nagykanizsa környékén készíti. Ezt a vidéket ismeri, úgy is mondhatnánk: itt van otthon. A vizes élőhely madarait, a gólyát, a gyurgyalagot, esetleg a ragadozókat ugyanazzal a lelkesedéssel, alázattal és nagy türelemmel fotózza. Rengeteg kép állt össze a fejében, amiket el szeretne készíteni. Álomfajok és helyzetek mindig vannak, de úgy véli, ezekben sokszor talán az a jó, ha az ember nem éri el.
– Érdekes, hogy az elszalasztott pillanatokat sem élem meg kudarcként, sőt inkább arra inspirálnak, hogy másnap, majd harmadnap is menjek fotózni. Egyébként kevés negatív élményem van, a legtöbbször jókor vagyok jó helyen. Néha pedig az is előfordul, hogy csak kívánnom kell, és megvalósul, amit szeretnék. Ez történt 2018. március 3-án is, aznap reggelre 10-15 centiméter friss hó esett. Sikerült egy, a térdig érő hóban lépegető sast lefotóznom; a dolog pikantériája, hogy épp előző nap vázoltam fel a feleségemnek, Katinak egy ilyen fotó tervét. És tessék, összejött!
Szabó Zsolt ez idáig nagyjából 110 madárfajt kapott lencsevégre. Nem tartja magát fajgyűjtőnek, sem madarásznak, sokkal inkább madárfotósnak, aki arra törekszik, hogy életjeleneteket örökítsen meg. Úgy véli, a madarak viselkedése nagyon sok emberi vonást tükröz, például ők is udvarolnak és megajándékozzák a kiválasztottjukat.
– Szeretek kint lenni a természetben, s az elmúlt lassan 10 év alatt - lehet, hogy furcsán hangzik, de - jó haverságba kerültem a madarakkal. Ha egy helyszínre többször visszatérek, akkor egy idő után kölcsönösen meg-, és kiismerjük egymást. Közel engednek magukhoz, megesett, hogy nagyjából 60 centiméter volt az objektív és a madár között. Valahogy megérzem, hogy adott szituációban hogyan viselkednek majd, s épp ezért néha már-már beállítottnak tűnik egy-egy fotó.
A madarakon kívül néhány emlős is került már a nagykanizsai fotós objektívje elé, de nem „kattant rá” - ahogy ő fogalmaz - a szőrös állatokra. Szabó Zsolt végérvényesen lehorgonyzott tollas barátainknál… A másik nagy szerelem pedig Norvégia, azon belül is a Lofoten-szigetvilág, amit véleménye szerint mindenkinek legalább egyszer látnia kell az életében.
Bővebb információ » Szabó Zsolt természetfotós
Érdeklődés, üzenet az alkotónak