Tihanyi Károly - Analog
„A portré – és akkor kimondom, portré alatt az arcképnél mélyebb, közelibb, igazabb ábrázolást értem – a „modellel” közös történet egy, egyetlen darabja, bizonyítéka annak, hogy két ember egymásra – hiszen mi másnak lehetne eredménye egy idegen fotográfus előtti feltárulkozás – erős hatást gyakorolt. A portré nem a pillanat szüleménye. Kiforrott állítás. S ezek a fotográfiák, Tihanyi Károly képei mind ilyen, igen erős állításként működnének is a szövegben, abban a történetben tehát, amit róluk és velük kapcsolatban elmondhatnánk, ha mernénk mondani bármit is” –
Csikos Attila szavai Tihanyi Károly 2018 őszén, a HSMK-ban nyílt kiállításának megnyitóján hangzottak el. A kortárs író, publicista szerint a fotográfus arcai egytől egyig életek… Nem emlékképek, nem lájkolhatók… Benépesítik a várost, ami talán nincs is, csak Károly látta úgy, hogy létezik…
Tihanyi Károly - Árnyékok Párkányban - Fotó
Tihanyi Károly - M2 metro - Fotó
Tihanyi Károly - Orsi a Café Milliö-ből - Fotó
Tihanyi Károly - Orsó uccai csendélet - Fotó
Tihanyi Károly - Párisi udvar - Fotó
Tihanyi Károly - Párisi udvar - Fotó
Tihanyi Károly - Párizsi teraszhangulat Esztergomban - Fotó
Tihanyi Károly - - Fotó
Tihanyi Károly - Retro - Fotó
Tihanyi Károly - Ruházat - Fotó
Tihanyi Károly - Subway - Fotó
Tihanyi Károly - Szekrény árnyékokkal - Fotó
Tihanyi Károly - Szimpla kertmozi - Fotó
Tihanyi Károly - Tükröződés I - Fotó
Tihanyi Károly - Tükröződés II - Fotó
Tihanyi Károly - Vilmos - Fotó
Tihanyi Károly - Westend - Fotó
Tihanyi Károly - Laci bácsi 80 - Fotó
Tihanyi Károly - Itt van az ősz - Fotó
Tihanyi Károly - Arc a Ferenciek teréről - Fotó
Tihanyi Károly - Bedő Dorisz az Operett Színház szólótáncosa - Fotó
Tihanyi Károly - Belváros részlet 1 - Fotó
Tihanyi Károly - Belváros részlet 2 - Fotó
Tihanyi Károly - BKK futár - Fotó
Tihanyi Károly - Csobbanás - Fotó
Tihanyi Károly - Dedikálás - Fotó
Tihanyi Károly - Elhagyatva - Fotó
Tihanyi Károly - Etyi az életművész - Fotó
Tihanyi Károly - Fashion - Fotó
Tihanyi Károly - Ferihegy 1 másképp - Fotó
Tihanyi Károly - Good Spirit bár - Fotó
Tihanyi Károly - Grinzingi - Fotó
Tihanyi Károly - Halászbástya részlet - Fotó
Tihanyi Károly - Ildikó maszkban - Fotó
Tihanyi Károly - Innék egy Sopronit - Fotó
Tihanyi Károly - Zsolt - Fotó
Tihanyi Károly Pécsett született, Nagykanizsán nőtt fel, majd útja 1995-ben a fővárosba vezetett. Ott él jelenleg is. Hosszú éveken át a kereskedelemben dolgozott, majd ötvenen túl egy éles váltással a fotózásnál kötött ki. Megnyugtató és jó volt ez a fordulat, mert a „fényrajzolás” világában rátalált önmagára és végre maximálisan ki tudott teljesedni – mondja a fotógráfus, aki szerencsés embernek tartja magát, mert ma már a fotózás nemcsak a hobbija, hanem a munkája is.
- Anyai nagyanyám német volt, az unokatestvéreim a 70-es évek végén, a 80-as évek elején sok Stern magazint küldtek. Teljesen más vizuális látásmód köszönt vissza ezekből a lapokból, mint ami megszokott és elfogadott volt akkoriban Magyarországon. Nagyjából ezzel egyidőben került a kezembe a világhírű Helmut Newton német fotóművész egyik albuma is, akinek divat-, reklám-, portré- és aktfényfotói szintén nagy hatást gyakoroltak rám. Az az igazság, hogy a fotózás iránti érdeklődés mindig is motoszkált bennem, de sokáig nem tört a felszínre. Mindig voltak, akik biztattak, mert ha fényképezőgép került a kezembe, és lőttem egy-két fotót, azok általában jól sikerültek – emlékezik Tihanyi Károly, aki végül bő 10 évvel ezelőtt egy véletlennek köszönhetően „adta be a derekát”. Lánya a II. kerületi Budai Táncklubba járt, s az év végi vizsgaelőadását Károly végig fotózta. Az elkészült képekből összeállított egy leporellót, amivel a klub akkori igazgatóját teljesen levette a lábáról. Cs. Szabó Máriából csak úgy záporoztak a kérdések: mióta fotóz táncot, színpadi produkciókat, hol és mikor tanulta? Tihanyi Károly széles mosollyal az arcán azt válaszolta: most debütáltam.
Jól sikerült tehát az autodidakta fotós bemutatkozása, aki az alapismeretekkel a National Geographic tematikus sorozatából vértezte fel magát. A táncművészet a mai napig a szíve csücske, az elmúlt évek alatt fotózott egyebek mellett jazzbalettet, kortárs táncot és hastáncot is. A táncot aztán a sport váltotta fel, majd készített termékfotókat, dolgozott reklámügynökségnél, elvégzett egy kétéves grafikus iskolát, tervezett borítókat, plakátokat, tördelt könyveket.
- Megfordítottam a világot, az evolúciós folyamatot visszafele jártam be. Digitális géppel kezdtem, s csak később próbáltam ki az analóg technikát. Nagy szerencsém volt, az eBay-en egy 90 éves japán hölgytől vásároltam egy 1985-ben gyártott gépet, ami patika állapotban volt. Imádom az analógot, legszívesebben fekete-fehér képeket készítek, mert a digitális technikánál jóval több lehetőséget biztosít a fényekkel való játékra. Emellett az analóg önfegyelemre is tanít: az ember bizonyos határok közé van szorítva, hiszen van egy 36 kockás filmje, s ezért jobban át kell gondolnia a kép kompozícióját, s hogy hol legyen például az élesség – mondja a nagykanizsai származású fotográfus, aki időnként a színes digitális képeket is átkonvertálja fekete-fehérre, ha úgy véli, izgalmas lehet a végeredmény.
Tihanyi Károly nagy kedvencei a képriportok és a portrék. Idegenkedik a beállított képektől, mert szerinte ilyenkor a fotók szereplői szerepet játszanak, s nem mutatják meg az igazi arcukat. Károly az emberek lelkét próbálja fotózni, ezért gyakran Mátyás királyként járja az utcákat, tereket, kocsmákat, s elkap egy-egy beszédes pillanatot, gesztust, történést.
- A kamera mindig velem van, mert folyamatosan keresem az új feladatokat, kihívásokat. Próbálok olyan képeket készíteni, amelyekre, ha valaki ránéz, érzi, hogy ő is a történet részese. Ettől válik egy fotó igazivá, élővé. Persze, fontosak a kompozíciós szabályok is, de ezeket időnként fel lehet és fel is kell rúgni, hogy a kép még ütősebb, erősebb legyen.
Érdeklődés, üzenet az alkotónak